Előre is köszönöm, hogy érdeklődést tanúsít irántam és időt szánt rám. Remélem, hogy nem hiába...
Ha mégsem, hát tévedtem. És a tévedésekből is lehet tanulni...
Vagy mégsem?
Tokió, 2000 szeptemberében, a 4. Nemzetközi Naikan Kongresszuson
Ott számoltam be arról, hogyan is segített nekem a naikan gyakorlat.
Fazekas Emilía vagyok, 1958.szeptember 20-án születtem, Salgótarjánban. Ott érettségiztem 1976-ban a Bolyai János Gimnázium kémia tagozatán.
Aztán felnőtt szakápoló és altatónővérnek tanultam, majd megtanultam a szívmotorozást-ez a szív-tüdő-gépet jelenti, ami a nyitott szívműtétek során a beteg keringését fenntartja, amíg a szívét megállítják a műtét idejére.
Csináltam sok mindent már mellékesen - konyhalány, takarítónő, idegenvezető, vasaló - ,de a hivatásom mindig az ápolás, mások segítése volt. (Sajnos néha akkor is, ha ők ezt nem akarták...De erre csak nemrég jöttem rá.) Ennek már igencsak 21 éve.
Két éve, "öreg" fejjel nekiálltam egyetemre járni. Az Innsbrucki (Ausztria, Tirol) Egyetem "Professzionális eljárás a szenvedélybetegek tanácsadása és gondozása során" szakára. Minden esetre a jelenlegi foglalkozásom magyarul úgy hangzik:"szenvedélybetegek akadémiai tanácsadója".
2001 március végén védtem meg a szakdolgozatomat a kodo-naikanról .
Ez egy japán öngyógyító módszer, amivel valaki egy év alatt úgy meg tudja változtatni a magatartását, hogy még a saját édesanyja sem ismer rá utána. És ezt örömmel teszi, mindenféle kényszer, gyógyszer és pszichológus nélkül. A hatása fergeteges:
Először sok-sok felismerés jön a múlttal kapcsolatban. Aztán a belátás a jelenben. Ezután szinte törvényszerűen jön a belső igény az eddig nem a kívánt eredményt elérő magatartási formák megváltoztatására. Mivel a változtatás igénye belülről, mindenféle külső kényszer nélkül jön, ezért a változás nagyon tartós.
Japánban a naikan-gyakorlat (ebből fejlesztette ki egy japán vállalati tanácsadó a kodo-naikant) a legelterjedtebb az ottani testi-lelki, családi, vállalati gondok, betegségek megoldásában. A japán vállalatok eredményeit az utóbbi 30 évben nem célom minősíteni. Az viszont tény, hogy a japán vállalatok vezetőit a cégük a saját költségén küldi a naikan/kodo-naikan gyakorlatra. A betegbiztosító teljesen fizeti a gyakorlatot és fiatal házasok nászútként egy közös naikan gyakorlatra mennek, ha komolyan gondolják a "holtomiglan-holtodiglant".
Ha bővebben érdekel, akkor majd lesz egy ismertető magyar nyelven. Addig szívesen küldök kívánságra róla emilt, amíg nem jutok oda, hogy szépen megcsináljam a naikan/kodo-naikanról szóló oldalakat. Addig csak az angol, német illetve a japán nyelvtudásúak tudják a kíváncsiságukat kielégíteni. A szerintem egyik legjobb keresőgép szinte mindent megtalál.
Jelenleg Alsó-Ausztriában, Klosterneuburgban lakom. Annál a barátomnál, akihez akkor menekültem, amikor Johnnyval nem tudtuk békésen megoldani a konfliktusainkat.
Van 2 macskám: Marina és Mütyür. Ők a "gyerekeim".
A második házasságomban élek, közös lakás hiányában még mindig külön a férjemtől. Azon fáradozunk, hogy végre megvalósíthassuk a gyakorlatban azt a hitvallásunkat, amit az esküvőnkön mindketten megígértünk egymásnak, de eddig valahogy nem egészen úgy sikerült...
Mostanában így érzem magam >>> 
Utolsó frissítés: 2001. október 24.
